Párbaj tanterem

Kieran & Aalera

Kegyetlennek éreztem magam, de pont nem érdekelt. A házvezetőm olyan szinten felbosszantott, hogy az éjszaka közepén még a párbajterem felé vettem az irányt. Hogy én egyszer nagyon kifogom nyírni az ipsét abban biztos lehet. Gonosz, velejéig romlott, gyűlölöm a büntető munkát. Egyenesen el tudnám ropogtatni a nyaki csigolyáit, hogy megtanulja velem aztán igazán ne packázzon. Nem is öltöztem át, arra nem voltam hajlandó, hogy a szobám felé induljak, pedig oda parancsolt. Hát persze, meg ahogy azt móricka elképzelte... Vámpírsebességgel lépek be a párbajterem ajtaján, szerencsére nincs itt senki. Még szerencse, mert már neki rohantam volna. Felállítottam egy bábut, majd előkaptam a pálcámat, majd lefegyvereztem. De persze ez annyira nem hatott meg. Semmire sem mentem vele. Dühösen nyitottam ki a fegyver tartó szekrényt, a dobótőrökből vettem el néhányat, majd a bábut kezdtem csépelni, úgy nyolc méter távolságból. Nem érdekelt semmi még a vámpír erőt sem rejtettem véka alá, egyszerűen csak azt akartam, hogy ne legyek már ideges többet. Úgy a tizedik dobótőrt hajíthattam el, hogy az is a bábu fejébe állhasson, ám mielőtt ez megtörtént volna a tőrt megfogták. Szisszenve kapom fel pillantásom a célpontomról. Nem figyeltem eléggé mindenre... Valaki erre jár. A tőr megvághatta a kezét, mert szinte azonnal felém szállt a vér illata. Mikor felismertem a srác arcát elvigyorodtam.
-Kieran Cole...-az utolsó éves Stoddardos csávó, akire úgy felnézek a csínyei miatt, a példaképem. Vigyorogva lépek felé, kizárva az orromból vérének az illatát.
-Te mit keresel erre éjnek idején?-kérdezek rá csendben, majd összeszűkült szemmel nyújtom az ő keze felé az enyémet, még mielőtt rájöhetne mit akarok elkapom a karját, kiszedem a tőrt a kezéből, majd megcsóválom a fejem. Simán el tudom állítani a vérzést, de még be is vacsizhatok. Gondolataimon túl figyelem a tenyerét tovább, majd felsóhajtok.
-Ezt még tuti meg fogom bánni...-motyogom, majd villámgyorsan lenyalom a vért a tenyeréről, ezzel együtt le is zárva a sebet.
-Fél óra múlva már semmi nem lesz ott. És egy szót se!-semmi kedvem elfelejtetni vele ezt, végül is csak meggyógyítottam, ha meg olvasott az éjszaka teremtményeiről... Akkor meg tudja mivel áll szemben.
-Amúgy jó találkozni a mesterrel. Egy-két tanáccsal elláthatnál, hogyan akasszam ki a házvezetőmet, aki egyben a sötét varázslatok kivédése tanárunk...-szedegetem ki a tőröket a bábuból és újra kezdem a hadműveletem, kezdeném, mert előtte még odaszólok a fekete hercegnek.
-Most ne nyúlj bele a tőr útjába légyszi. Nem akarlak megölni.-mosolygok rá bájosan, majd elhajítom az elsőt.

Kieran & Aalera

Ki nem találjátok, hogy kivel hoz össze a sors ezen a kései órán. Személyesen Kieran Cole-al. Az cseppet sem tetszik, hogy belenyúl a tőr útjába, nem is sejti milyen szörnyeteg rejtőzik bennem, hát majd hamarosan. Lényegében véve egy beszélgetés veszi kezdetét, aminek valójában örülök is, legalább nem kell kukán bámulni a másikat. Meg egyébként is felnézek a csávóra, ő az én nagy példaképem. Igaz még nem mozgok azon a szinten ahol ő, de én nagyon igyekszem. Amúgy meg nem akarok a kis pincsije lenni, ahogy sokan áhítoznak rá. Tökéletesen elvagyok úgy, hogy csak bálványozom. De ha már a sors úgy hozta, akár még beszélhetek is vele. Nem nagy gáz. Valójában még valahol be is jön de nem úgy mint mindenki másnak. Egy alkalomra gondoltam. Mikor rákérdez, hogy kit képzelek a bábu helyébe sötét mosoly villan át arcomon.
-A házvezetőmet.-villannak a szemeim, de már a keze után kapok. Vérzik ez pedig már bosszantja az orromat. Elkapom a kezét, kiszedem belőle a tőrt, majd nem gondolkodva végignyalok a sebén. Most úgy vagyok vele, hogy megtehetem, más pedig nem igazán izgat. Felőlem aztán tehetnek egy szívességet is. Közlöm Kierannal a dolgokat, majd ahogy kiejti azt az egy kis szót a száján szisszenve fordulok újra felé.
-Ezt ne!-dorombolom vissza nem bírom ha lecicáznak, de Cole-tól még ez is olyan édesen hat. Mást már megöltem volna érte, gondolkodás nélkül, őt nem. Visszalépek a bábuhoz, míg ő kielemzi amit a tenyerével műveltem. szívesen változtatnám olyanná, mint én vagyok. Aztán visszasétálok az eredi helyemre, elhajítom az első tőrt közben a srác rákérdez egy apró dologra, amire lenne is kedvem válaszolni, ám helyette újabb tőrt hajítok el. Az is a bábu felébe áll.
-Tökéletes ízed van!-hangom nem törődöm, mintha nem is érdekelne a téma, pedig nagyon érdekel, szívesen vennék kicsit több kóstolót is belőle. Ő sem bánná meg. A vámpírharapás csupa kéj... Talán még ezt is tudja. Mikor rákérdez, hogy Thony mennyire jön be nekem egy pillanatra leállok a bábu csépelésével. Nagy szemeket meresztve nézek rá, mire folytatja a szövegelést. Lehet, hogy egy cipőben járunk? Nem tudom, de majd rájövök.
-Hát... Mondjuk azt, hogy kicsit jobban is bejönne ha nem lenne Ő a szigor bástyája.-húzom el a számat újabb tőrt elhajítva.
-Ugyanis a minap öt másodperccel órakezdés előtt estem be a terembe, tudod... vámpírsebesség. De óra végén magához hívott és letolt. Visszaszájaltam és felgyújtottam az aznapi jegyzeteimet. A vámpírság nagy előnye, hogy sokszor nem kell a pálcádat használni.-térek ki bővebben a dolgokra, de még nem fejeztem be.
-A vége pedig az lett, rám üvöltött, hogy büntető munka, rávágtam az asztalára, az meg megrepedt.-vigyorodok el az emlék hatására, de már hajítom a következő tőrt.
-Büntető munkára meg így mentem...-mutatok magamra, hogy magassarkú csizma, ultramini szoknya és mélyen dekoltált felső. Végül csendben hallgatom a srácot, még ötlete is van, amire először ugyan felvonom a szemöldököm, de utána muszáj vagyok elmosolyodni.
-Mindent a cél érdekében? Máshogy is alád fekszek. Nem kell ide a tanáros ijesztgetés. Ha akarom felgyújtom a proffot, kérnie sem kell. Bár te...-ejtem ki a kezemből a maradék tőr hadsereget.
-Te mindent pénzt megérsz.-kacsintok rá, de nem mozdulok a helyemről, nem tudom Thony hogy fogadná, ha a kis prefektusát egy másik alatt találja... Hát vagy épp rajta.
-Hogy gondolod, hogy tudomást szerezne róla? Szerintem alszik, mint akinek csak erre van ideje.-közlöm miközben közelebb sétálok a fiúhoz. Arra ne várjon, hogy én fogok lépni, az ő ötlete volt, hát akkor segítsen ha annyira akar. Legalább mindkettőnknek lesz egy jó estéje.
-Voltál te már egyébként vámpírral? Kicsit veszélyes a dolog... Főleg, hogy elég finom vagy... A véred fogom kívánni közben...-kérdezek és közlök miközben a kék szemeit vizslatom, a falig tolom, megtámaszkodok mellette egy kézzel, a másikkal pedig a nyakától kezdve lefelé haladok, simítok végig az oldalán, aztán ujjaim a nadrágja övtartójába akasztom.
-Biztos, hogy jól meggondoltad te ezt a vámpírcica dolgot?-suttogom egész közel a füléhez, majd felvont szemöldökkel várom a reakcióját.

Kieran & Aalera

Nem értem hogy lehet valaki ilyen tökéletes, mint Kieran... Ha normális keretek között találkoznék vele -értsd, nem vámpírként- tutira elalélnék tőle. Iszonyat jó pasi! De egy ideje csak a bálványomat látom benne, most viszont két perccel a terembe lépése után többet kaptam belőle, mint az normális lenne. Jó na csak meggyógyítottam, közben meg épp kibeszéljük a problémámat még segítséget is felajánl, amit én meg egyáltalán nem hagyok ki, illetve szó nélkül sem. Szerintem bárki el tud képzelni egy menetet a sráccal, hát én többet is, ma éjjel... Kár, hogy féltem, sajnos nem egy konkrét jó kislányt kell most meghódítania, hogy alá másszon. Teljes mértékig megbízok a fiú képességeiben, pont ezért megyek bele abba amit ajánl. Még jól is járhatok. Egy gyönyör az éjszaka kellős közepén, ráadásul tilosban, főleg azzal akit minden csaj akar... Szerintem megnyertem mára a jackpot-ot. Pont ezért hagyom abba a bábu csépelését és sétálok végül Kieran elé. Semmi kifogásom ellene, jó pasi, aki nem látja az meg egy f@rok...
-A büntetést hagyjuk... Részlet kérdés, idióták a professzorok. Töltsük hasznosan az időt.-tényleg nem akarok a büntetésemről beszélni, Anthony még a gránitnál is rosszabb... Van amiért elítélem a férfi népet. Nem is kicsit.
-Ha nagyon édes akarok lenni elmondom azt a rejtélyes okot, mert én tudom, de egyenlőre nem vagyok édes. Kívánós annál inkább.-dorombolom miközben a falhoz nyomom. Nem tiltakozik, tényleg akarja amit mondott, mondjuk meglepődnék ha nem úgy lenne. Eléggé ellenkezne a Kieranról kialakult képemmel. Az arcomat simítja végig ahogy beszél, kicsit belesimulok az érintésbe, aztán a nyakam veszi célba. Felmorranok, jól esik egy kis figyelmesség Cole meg egyáltalán nem fél, hiába tudja amit az iskolából talán csak az igazgató, hogy mi vagyok.
-Hozzuk ki belőle a legtöbbet.-értek vele egyet végül egy sötét mosoly kíséretében, elképzelve, hogy Thony milyen arcot fog majd amúgy vágni. Bizonyára nem csak ejnye-bejnyében lesz részem ezek után. De ő vívta ki a haragom, akkor most vagy megszokja, hogy ilyen vagyok, vagy nemes egyszerűséggel megszökik, a választás a proffnál. Kieran szinte mindenre felhatalmazást ad, még magam is meglepődök, oké én bevállalós vagyok, de Ő mégis csak egy ember... Az életével játszik, már csak azért is, mert tudja, hogy mi vagyok.
-Nyugi, annál többet érsz, hogy megöljelek. Ne feledd, a példaképem vagy. Legyőzni pedig csak úgy élvezetes ha látod a sikerem.-nyugtatom meg a magam módján a fiút. Vissza kérdését először nem tudom hova rakni, de egy bájos mosoly kíséretében, fejbiccentéssel tudatosítom benne, hogy igen, biztos lehet abban amire rákérdezett. Főleg ha egy vámpír... Nem különösebben én mondom. Megkóstolhatom újra? Míg ezen képzelgek ő vetkőztetni kezd. Legalább nem csak a szavaké a terep. Utálom a szájhősöket Kieran legalább tesz azért, hogy a híre ne csak hír legyen... Legenda! A hajába túrok, majd egy csókra hajolok, keményen veszem birtokba ajkait, mégis tele van vággyal. Kapok még egy kérdést, mire elvigyorodok... Olvasott és tanult is a srác, vagy egyszerűen jó tippelő?
-Tényleg olyan... Hogy mitől? Attól amit érzel. Szúrt már meg tű?-ha ennyire kérdésként szeretné értelmezni... Oké megmutatom, de inkább előtte felkészítem. A baj, hogy még sosem csináltam mióta vámpír vagyok...
-A harapást érzed, de csak nagyon kicsit, ez is csak akkor nem fáj, ha nem félsz tőle és önként akarod, nem erőszakkal harapnak meg. Ha úgy... Az egyenlő a halállal.-húzom el a számat, öltem már embert... Sz@r dolog fiatal vámpírnak lenni.
-A harapás után már csak a szimpla gyönyört érzed, mondanám, hogy már próbáltam és tapasztalatból beszélek... De nem. Rajtam nem alkalmazták és még senkin nem alkalmaztam...-nézek a szemeibe, majd ujjamat felemelve a nyakára bökök, oda ahol megkívánom majd harapni. Hozzányomom magam, ajkaira tapadok miközben kezem a nadrágjára csúszik. Lassan simítok rajta végig, majd ahogy kibontom az övet és a nadrágot is ujjaim a boxer rejtelmeit fedezik fel lassan. Megszakítom a csókot, áttérek a nyakára, csókokkal halmozom el, szabad kezem a tarkójára csúszik miközben szemfogaim megnyúlnak. Végignyalok a nyakán, aztán a következő percben lassan és fájdalommentesen szakítom át a puha bőrét. Tarkóján lévő ujjaim lassú körkörös mozdulatokba kezdenek, ahogy vére a nyelvemhez ér felnyögök, vissza sem fogom magam, nem tudom. Ujjaim mélyebbre csúsznak a nadrágjában, elnyújtom a mozdulataimat miközben magamhoz veszem a vérét. Persze nem veszek el sokat, nem akarom megölni, pár korty után megállok, de most nem nyalom végig a sebeket, legalább az este végéig gyönyörködjek a művemben. Pillantását keresem ahogy elszakadok a két pici sebtől, majd véres ajkakkal és még félig megnyújt szemfogakkal veszem újra birtokba ajkait. Lássuk csak, hogy mennyire bevállalós ez a Kieran.

Kieran & Aalera

Tapasztaltátok már, hogy egy egész kicsit megijedtek? Én igen! De csak mert olyan furcsa ez az egész helyzet. Végül is nem zavar, sokszor gondoltam már Kieranra, de azt nem gondoltam, hogy miatta adom fel egy gyakorlóbábú nyírását. De még bármi lehet ebből. A falnak nyomom, nem is olyan kis hévvel, de nem tiltakozik ellene, nagyon helyes. A vére felemelő, nem tudom miért, de sokkal jobb, mint amit eddig kaptam, ezt a tudomására is hozom, felkínálja magát, de előtte még elméleti dolgot kérdez. Szép lassan válaszolok is neki, majd a végén közlöm, hogy gyakorlatba még nem csináltam szóval csak az elmélet van meg. Erre eltol magától, egy pillanatra azt hiszem mindent visszavon így, de mégsem. Egy vigyor közepette húz vissza, majd közli, hogy akkor most próbálom. Nem mondom, hogy nem akarom, mert nagyon is, de féltem Kierant. Aztán igazából már elveszek abban amit én adok neki. Hozzásimulva kezdek el vele játszadozni mielőtt megharapom, élvezem ahogy lassan keményedik a kezem alatt, még azt is megengedem magamnak, hogy egészen lágyan belemarkoljak.
Felnyögök mikor vére a nyelvemhez ér, de ugyanakkor Kieran is, tetszik neki amit csinálok... Csak még bátrabb leszek tőle, bár nem veszek el tőle sokat, végül véres ajkakkal hajolok újabb csókra. Nem ellenkezik, mindent beleadok. Nem hagyom abba az izgatását sem, élvezem, hogy hozzá érhetek. Aztán kérdésre csak bólintani tudok, ujjait végighúzza a nyakán, majd galádul felkínálja a véres ujját, nem is tudok neki ellenállni úgy nyalok végig rajta, hogy újra nyúló szemfogaim fel ne sértsék, ajkaim közé veszem az ujját és lassan leszopom róla a vérét. Szabad keze már a szoknyám alatt jár, felmorranok ahogy megérzem az ujjait, aztán már egész mélyen van bennem. Felnyögök, kívánom. Nem érdekel, hogy ez mibe fog kerülni. Újra ajkait veszem célba, nyelvem ellenállás nélkül hatol a szájába, ízlelni akarom, kell nekem. Végül eltolom a kezét, de ahogy kihúzza belőlem megremegek... Miért ilyen jó? Letérdelek elé, majd lassan kibontom a nadrágjából, sunyi mosolyt villantok fel rá mielőtt minden figyelmem a meredező testrészére fordítom. Végignyalok rajta, majd ajkaim közé veszem. Nem hagyok időt gondolkodni neki, egyből mélyre csúszik a számban, felpillantok rá, látnom kell az arcát.