Miss Block szobája

MASSIE + KIERAN

Már megint egy Kieran Cole ügy. Ebbe bele fogok betegedni, az már szent. Most épp a jóslástan tanárt akasztotta ki, de a professzor közölte, hogy én szabjam ki a büntető munkát. Ő már megunta a hat év alatt. Nem hiszem el, hogy egy végzős diákot kell megreguláznom. Kezdem azt hinni, hogy direkt csinálja... Mióta azt az apró csókot lopta... Erről persze senki sem tud, legalábbis nagyon remélem, hogy nem kotyogta el senkinek. Tarthatatlan az az állapot amit Ő művel. Épp ezért hívatom az igazgatóival egybekötött szobámba. Bár tudom, hogy ez egy újabb kihívás önmagam ellen, itt legalább senki sem törhet ránk hívatlanul, ha újra bepróbálkozna. Nem tudom, hogy akarom-e, de tagadhatatlan, hogy jól csókol az én szemtelen prefektusom. Nem is értem, hogy miért az én házamba osztotta akkor a süveg. Mintha próbáztatna. Aztán ha kiderül, akkor bizony leshetek, lőttek az igazgatói széknek és még jól be is mocskolnak, hogy megrontom a diákságot. Ezen belül ott az "Árnyak követőinek" a híre... Féltem a diákokat, nagyon is, főleg az ilyen rossz életűeket, mint Kieran Cole. Mi lesz ha beáll közéjük? Nekem egyszer sikerült megszöknöm, mint utolsó DuFeron leszármazott, mindenáron át akartak állítani. De nekem Andora sokkal fontosabb volt. Azóta persze külön kíséretem van, ha kiteszem az iskolából a lábam. Nem a legjobbak, de minisztériumi emberek. Míg nagy agymenésben tartom magam, az ajtóm egyszer csak kinyílik, kitalálhatjátok, ki az aki belép rajta. Persze, hogy az én kis "kedvencem". Dühösen csapom be a könyvet amit épp lapozgattam, majd leteszem magam elé kis diákom aktáját.
-Ülj csak le!-mutatok a velem szembeni székre, majd mély levegőt veszek, nem lesz könnyű eset a mai beszélgetés. A csintalanság mindig ott lobog a szemeiben, én pedig egyszerűen képtelen vagyok ilyenkor kemény, szigorú és büntető lenni.
-A jóslástan professzor jelezte felém, hogy ismét felbosszantottad. Mit tettél Cole?-pillantok a szemeibe, majd megrázom a fejem, és a hajamba túrok.
-Már tényleg nem tudom, hogy mit kezdjek veled. A tekintélyemmel játszom, mikor minden sz@rból kihúzom a hátsódat! Mikor szándékozol felnőni?-elfogadhatatlan, már nem is tudok neki milyen büntetőmunkát kitalálni. Egyik sem hat igazából és csak az időmet vesztegeti.
-Mond mit találjak ki neked, hogy egy kicsit visszavegyél?-azt hiszem tudom mi lesz erre a válasza, de reméljük, hogy csak nagyon tévedek!

Massie + Kieran

Azt sem tudom miért kell megint megjelennem az igazgatónőnél, de bánom is én. Legalább látom, feltehetően kettesben leszünk, ideális helyzet ahhoz, amit akarok. Kérdés, mennyire leszek merész. Mindig a pillanat dönti el, meddig megyek el nála, nos a múltkori eset utólag visszagondolva még nekem is meredek volt. Akár ki is csaphatott volna, de nem tette, szóval feltehetően annyira nem is bánta a dolgot. Hm, hát jó is volt. Még jobb lett volna, ha hagyja is magát. De ami késik, ugyebár... Annak ellenére, hogy végzős vagyok, úgysem szabadul meg tőlem. Majd itt maradok szakot tanulni és boldogítom tovább. Talán már az valami jel volt, hogy az ő házába kerültem. Mindenesetre a süveg tudta a dolgát, én meg vagyok vele elégedve. Lusta vagyok öltözködni, így aztán egy varázslattal intézem el. Úgy nézek ki, ahogy kell. Testhezálló, ujjatlan felső van rajtam, ami láttatni engedi a tetoválásaimat, meg egy szűk nadrág, ami láttatni engedi a... khm... igen, azt is, de főleg a vékony lábaimra gondoltam. Hozzá magasszárú tornacipő. Láncok, karkötők, gyűrűk, mindenféle van rajtam. Hajam felnyírva, beállítva, mégis kócos hatást kelt, mintha most ébredtem volna. Na jó, mondjuk ki, a 18 éven felülieknek erről a frizuráról nem az alvás, hanem egy kiadós ágytorna jut eszébe. Hm. Nem bánnám, ha az igazgatónéni még jobban összekócolna az említett tevékenységgel. Nem kapkodom el, lassan sétálok fel a szobájába, ahova szinte kopogás nélkül török be. Kissé felbosszantom, ezt látom, összecsapja a könyvet, de nem izgat. Eddig még nem adott olyan büntetést, amit nem lehetett volna kibírni... vagy kijátszani. Meg sem szólalok, megteszem, amire utasít, leülök vele szemben. Nem vagyok megszeppent kisdiák, sokkal inkább csábítani jöttem.
- Ja, szóval a vén banya panaszkodott... – kuncogok fel, pont lesz.rom a tiszteletlenséget is.
- Ha képes volt beárulni, akkor nyilván azt is elmondta, mit merészeltem tenni vele – húzom a dolgot, meg Massie idegeit is. Ahogy a hajába túr... ahh, de megtenném én is. Lazán hátradőlök a kényelmes székben, egyik lábam a másikra helyezem, ujjaimat meg az övtartómba fűzöm, jól kihangsúlyozva, amit pont ott rejtegetek a nadrág alatt, felhívva ezzel Massie figyelmét az említett testrészre.
- Nem bosszantottam fel, igazából csak utálom a jóslástant, semmi értelme... Nem olyan nagy ügy, hogy elvarázsoltam a jegyzeteit. Anélkül is tudnia kéne már... – sóhajtok fel ártatlan képet vágva.
- Na jó, ezekután felgyújtottam a kukát is... mivel oda varázsoltam azt a sok sz.rt, de értse meg igazgatónő, az a tantárgy egy... szóval semmit nem ér – néha nehezemre esik magázni, olyan fiatal és annyira bejön. Megrándítom a vállam a kérdésére, nem szándékozok leállni a csínyekkel, különben unalmas lenne.
- Szeretné, ha visszavennék? Lássuk csak... egyvalamivel nagyon is le tudna állítani... lefárasztani... befogni a számat... de nem hiszem, hogy meg meri adni nekem... – közelebb hajolok lassan, ahogy beszélek, majd amikor a mondat végére érek, közönyös képpel dőlök vissza. Úgyis rá fog kérdezni, mit akarok.

MASSIE + KIERAN

Kieran Cole... Te egy megátalkodottan rossz gyerek vagy! Mit tagadjam, még jól is áll neki, tényleg olyan, mint én. Kopogás nélkül tör rám, amit kicsit bánok és kicsit nem. Becsapom a könyvem, majt tekintetem ráemelem.
-Először is köszönünk az Igazgatódnak! Másodszor, hol hallottál te olyat, hogy kopogás nélkül bemehetsz egy irodába? Harmadszor!-emelem fel az ujjam, miközben farkas szemet nézek vele.
-A professzorokat nem vén banyázzuk le, főleg nem az igazgató előtt, aki nem mellesleg a házvezetőd! Viselkedj Kieran Cole!-ahogy beszélek a hangom úgy erősödik, de mintha ezt fel sem venné a diákom. Mélyet lélegzek, hogy ne üvöltsem le a fejét, pedig már nagyon azon vagyok. Mikor elkezd velem pimaszkodni, mérgem a tetőfokára hág, a hajam színe pedig vörösre vált. Ezt azért nem díjazom, de most mit kezdjek vele, ilyennek születtem. Metamorf mágusnak... Kieran végre kiböki, hogy min akadt annyira ki a professzor nekem pedig a hajamba tűnik a szemöldököm...
-Hogy mit tettél? Merlinre Kieran Cole! Te nem vagy normális!-a fejem fogom tőle, most már értem miért akadt ki annyira a professzor.
-Ha nem tudnád, minden órára más jegyzet van! Azért, hogy ne mindig ugyan azt tanítsuk!-már nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek rajta, hihetetlen.
-Persze, a jóslástan egy ködös mágia ág, de aki megérti az tudja majd használni. Én sem tartottam semmire diákként, megértem amit mondasz, de benne van a tantervben, így tanulni kell! Pont és nincs apelláta.-közlöm indulatosan, de mikor közelebb kezd hajolni, én távolodok tőle. Sejtem mit akarhat, hogy mivel állítsam meg egy kicsit... Legalább, de belemegyek a játékába és az asztalra könyökölve, összetámasztott ujjaim mögül figyelem egy ideig.
-Hallgatlak, mit szeretnél?-teszem fel a kérdést dobogó szívvel, kár belemennem, de muszáj vagyok, valamit találnom kell, amivel leköthetem, hogy ne a professzorok agyára menjen. De az biztos, hogy még egy-két pofonom gazdájára lelek benne. Néha velem is arcátlan tud lenni. Főleg a múltkori húzása... Na azt nem csíptem! Legalább is elméletben... Azóta az álmaimban is kísért. Most pedig, hogy visszakérdeztem, le sem fog szállni rólam!

Massie + Kieran

Azt hittem kicsit kedvesebben fog fogadni, persze magam sem gondoltam komolyan, de jó volt eljátszani a gondolattal. Mondjuk kipróbálhatnánk az asztalt. Hm. Jó is lenne. Leülök oda, ahova mutatja, hanyagul, ezzel is jelezve, hogy engem aztán nem érdekel a büntetés, csak a szabályok megszegése... meg az igazgatónő. Felvont szemöldökkel hallgatom végig a kioktatást. Szemtelenül válaszolok.
- Hát akkor... először is, jó napot kívánok igazgatónő... – ülve meghajolok előtte, kissé színpadias az egész, nagyon mű és nagyon gúnyos.
- Másodszor, elnézését kérem, azt hiszem elfelejtettem valamit... – felkelek, az ajtóhoz sétálok, kinyitom, majd a külső részén bekopogok és becsukom. Hát ez is megoldva.
- Harmadszor pedig ígérem, nem fogom többet lebanyázni a tisztelt professzort... legalábbis ön előtt nem, igazgatónő – eléggé nyájasan vigyorgok. Néha magam sem értem, honnan veszem a bátorságot ekkora pofátlansághoz. Azt meg főleg nem értem, miért nézi ezt el nekem még mindig... illetve dehogyisnem értem... nyilván annyira akar, mint én őt. A haja vörösre vált, hát ez csak egyet jelent, felbosszantottam, de még ezt is élvezem.
- Mit tettem... semmit, ha úgyis minden órára más jegyzet van, akkor nyilván akad még másik... én csak jól szórakoztam és gyakoroltam a varázsigéket. Nem hogy megdicsérne... – fonom össze a karjaimat, mint egy durcás gyerek. Régen átléptem már a határt, de nem érdekel. Láthatóan nem is akar megállítani igazán.
- Mondtam én, hogy nem tanulnom? De akkor sem szeretem – vonom meg a vállam, ne erőltessenek rám mindent. Ami érdekel, azt szívesen csinálom, a többit meg csak azért, mert kell és ha nem csinálom meg, később végzek... pedig nem bánnám már. Szerintem Massie is bevállalósabb lenne, ha nem lennék a diákja. Mindenesetre piszkos kis játékot ajánl fel. Lehet, hogy nem gondolta előtte végig, de h.lye lennék nem kihasználni. Persze húzom, mint mindig, jól meggondolom, mit kérjek tőle azért, hogy nyugton legyek. Egy ideig. Sokáig úgysem bírom, bár... ha eléggé lefáraszt. Kissé sürget, rákérdez, én meg lassú mosolyra húzom a számat.
- Tudod mit akarok – letegezem, nem érdekel, ez semmi ahhoz képest, amire készülök.
- Téged akarlak és akkor talán lenyugszom... de ha te nem akarod, hát... akad még pár tanár, aki nem akadt ki eléggé. Esetleg próbára tehetem őket. Ne gondold, hogy ez kényszer... csak akkor, ha akarod – teszem hozzá és akaratlanul is eszembe jut a lopott csók. Milyen finom volt... Lassan felállok, Massie elé sétálok. Mivel az asztalon könyököl, a vállánál fogva hátradöntöm a székben, közel hajolok és várok. A válaszára várok, de olyan közel vagyok, hogy elég, ha kimondja a választ. Aztán már hajolok is ajkaira.

MASSIE + KIERAN

Hihetetlennek tartom amit művel, jobbára szórakoztat a kis műsora, bár ennek még meglesz a böjtje. A felsorolt hibáira azonnal, de ugyanakkor gúnyosan reagál. De szívesen pofoznám most fel. Nem is tart sok vissza, főleg mikor tovább gúnyolódik. Aztán áttérünk a játékra... Egyáltalán nem jó, de muszáj vagyok lépni Kieran ügyében, különben oda a tekintélyem. Az összes tanár tőlem várja a választ mentoráltam rosszaságáért. Tudnom kellene mit akar... Jó vicc... A baj, hogy nagyon is tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy mi lesz ennek a következménye, főleg mikor feláll és hátradönt a székemben. Hatalmasra nyílnak a pupilláim, miközben Ő egész közel hajol hozzám.
-Remélem tisztában vagy azzal, hogy újabb pofont vívsz ki magadnak!-a hangom megremeg, egyértelműen hatással van rám, de nem hagyhatom, hogy elcsavarja a fejem, mégis csak a diákom. Merlinre, miért nem tudom én megzabolázni őt?
-Nagyon örülnék neki, ha nem tegeznél le. És menj, bosszantsd csak a többi tanárt is, bizonyára értékelni fogod, ha nem védelek meg legközelebb az eltanácsolás ellen.-ahogy közelebb hajol én kitérek előle. Ezt most nem hagyom neki.
-A büntető munkád miatt jöttél. Nos, azt itt fogod letölteni. Újra kell írnod a professzor jegyzeteit.-közlöm cseppet sem kedves hangnemben, miközben egy rakat lapot teszek az asztalra egy tollal.
-Tíz példányban kérem. Van rá... Annyi időd, míg végzel, varázslat nincs. Aztán kikérdezlek az anyagból.-hangom provokáló, pillantásom kihívó, még egy önelégült mosolyra is futja, mikor mutatom neki, hogy akár vissza is ülhet és el is kezdheti. Kíváncsi vagyok... Remélhetőleg elég sokáig itt marad még. Vissza kinyitom a könyvet ott ahol tartottam, majd olvasni kezdem.
-Mr. Cole, az ideje vészesen fogy...-pillantok fel, úgy fél óra múlva, miközben azt nézem, hogy még semmit sem írt. Felállok és mögé sétálok.
-Talán túlságosan távol vagyok, az a baj? Mikor előttem álltál beszédesebbnek tűntél.-teszem kezeimet a vállára, miközben a fülébe suttogok. Nehogy azt higgye, hogy csak ő tud játszani.

Massie + Kieran

Azt hiszem nyert ügyem van. Látom mennyire zavarban van, nahát, mit ki nem tudok hozni az igazgatónőből. Aztán mégis... kár volt lebecsülnöm. Elhúzódik, még egy csókot sem enged meg. Akkor ott a sötét folyosón gyorsabb voltam, de most nem tudtam csókot lopni tőle. A fenébe... Még a tegezést is szóvá teszi, nem értem, mit kell ezen fennakadni. Tudom, hogy ő is akar engem. Lehetne kicsit bevállalósabb, mint én.
- Nem véd meg többet igazgatónő? - kérdezem és lebiggyesztem a számat, de szerintem ő maga sem hiszi el, amit mondott. Vonzódik hozzám, meg fog védeni, akármilyen h.lyeséget is csinálok. Néha már nehéz nekem is kitalálni, de valamivel az igazgatónő elé kell állnom. A jó gyerekek szinte nem is jártak még itt, a rosszak annál többet. Felmorgok, amikor meghallom a büntetést. Ezt szerintem nem gondolta komolyan. Nem fogom a jegyzetet írogatni, az biztos.
- Persze, majd biztos leírom. Honnan tudjam mi volt benne? Lehet, hogy nem is azt mondta el az órán, ami valójában a jegyzetben volt - vonom meg a vállam. Minek neki az a jegyzet? Az egyetlen jó benne, hogy itt kell csinálnom, így aztán nagyon nem ellenkezek, inkább leülök, de nem is írok, az igazgatónőt figyelem.
- Minek belőle tíz példány, ha a professzor jegyzete volt? Egy volt eddig is, gondolom elég neki, ha egy példányban leírom... - kötök bele, nem is én lennék, ha nem tenném, de tényleg nem értem, minek neki ennyi. Talán azért, hogy minél tovább maradjak itt. Ő is azt akarja, amit én.
- Addig van időm, amíg végzek? Hát ezzel sokára fogok elkészülni... nagyon sokára... - rám jellemző rosszfiús vigyorra húzom a számat. Ha tudná milyen jó kis lehetőséget adott ezzel nekem. Nem mostanában fogok lelépni. Szerintem erre nem gondolt. Észre is veszi, hogy nem kapkodom el a dolgot és mögém sétál.
- Ön mondta, hogy nincs varázslat, így viszont nehezebben jut eszembe, mi volt a téma... és leírni is tovább tart, de hát van időm... nem? - fordítom oldalra a fejem és felnézek rá. Alulnézetből is milyen jól néz ki. Hm, lehetne felettem.
- Talán tényleg azért van, mert nem szeretem a távolságot. Így viszont jó... Egy kis segítség mindig jól jön - hátranyúlok, végigsimítok a vállamon levő kezén, majd mivel egészen közelről suttog, a nyakát is elérem.
- Nem lehetek mindig beszédes. Most legyen az ön, igazgatónő - nem értheti a gúnyt a hangomban, de nem tart sokáig, amíg rájön, mert olyat teszek, amivel megint kivívok magamnak egy pofont. Az ölembe rántom.

MASSIE + KIERAN

Bosszantó ez az egész helyzet. Visítanék legszívesebben, főleg mikor elkezdi ecsetelni, hogy Ő csak egy példányban írja le. Harminc perc elteltével még mindig semmi sem történik, így leteszem a könyvem, mögé sétálok, kezeim a vállán, majd játszani kezdek. Az a baj, hogy ezt a játékot akkor sem tudnám egyedül játszani, ha akarnám, ebben pedig biztosít Kieran. Ujjai végigfutnak a vállán pihenő kezemen, mivel közel vagyok a nyakamat is eléri. Nem rezdülök meg, de mikor hirtelen az ölében landolok felsikkantok. De csak egy pillanatra, mert míg elkapom a pillantását, kezemmel a férfiasságára markolok, elég keményen, szóval kétlem, hogy nem érzi meg. Dühösen pislogok rá, el nem tudom képzelni, hogy ezt hogy merészelte. A pofon most itt semmit nem ért volna.
-Szóval legyek én a beszédes?-kérdezek végül rá, majd egy szempillantás alatt lovagló ülésben helyezkedek el rajta. Úgy vizslatom egy pillanatig, majd mielőtt megmozdulhatna előre hajolok és keményen csókolom. Utálok harcolni, de úgy tűnik, jelenleg ez a legjobb módja, hogy lefoglaljam, francba az egész szabályzattal... Majd elfelejtetem vele és nem lesz semmi gond belőle.
-Ha engedek egy életre le kell, hogy szállj rólam. Világos voltam?-sziszegem ajkai közé, majd leszállok róla. Beletúrok a hajamba és idegesen fújom ki a levegőt. Mi lesz még ebből... De az biztos, hogy innentől neki kell tovább csábítania, megadtam amit akart... Felhatalmazást!

Massie + Kieran

Azt nem gondoltam, hogy megúszom a pofont, nem nem hogy nem kaptam, egészen meglepett. Végre mer lépni, annak ellenére, hogy csapdát sejtek benne, tetszik, amit csinál. Még akkor is, ha a kelleténél erősebben markol meg. A fenébe is, még ezt is izgatóan csinálja.
- Nem kell feltétlen beszédesnek lenni, bár általában szeretem, amit ön mond... akkor is, ha éppen számomra nem túl kedvező dolgokról van szó. A testbeszédet most jobban bírnám, nem tudom ön hogy van vele... - magázom, mert azt kérte, de eléggé nehezemre esik, főleg ebben a helyzetben. Elég választékosan beszélek, nem a helyzethez és főleg nem hozzám illően. Máskor nem válogatom meg a szavaimat, most igen. Én sem értem, miért. Felnyögök, ahogy lovagló ülésben elhelyezkedik rajtam.
- Már majdnem jó, csak ne állnak közénk az a sok ruha... - sóhajtok fel, de bennakad a szó, méghozzá szószerint, mert keményen birtokba veszi az ajkaimat, én sem maradok le, mohón csókolom, kiéhezetten, mint aki régóta várt erre. Végülis régóta is várok, a múltkori csak egy kis ízelítő volt.
- Aha persze, világos... leállok - megyek bele, de foglamam sincs, hogy mibe, ködös minden, főleg a tudatom, megrészegít és ezt tudja jól. Otthagy, feláll, látom rajta, hogy ideges, de nem hagyok neki időt gondolkodni, ha végre belement, akkor ki kell használnom.
- Az enyém leszel... itt és most akarlak - jelentem ki, miközben felállok és közelítek felé. Egészen az asztalához nyomom, amikor nekiütközik a formás feneke, egy mozdulattal fel is ültetem rá, én megv vékony, nőies combjai közé férkőzök, újabb csókot kezdeményezve az igazgatónőnél.

MASSIE + KIERAN

Nem mondom azt, hogy nem tudom mire vállalkoztam, de azt tudom, hogy ez nem maradhat emlék egyikünkben sem. Nem kell sok, hogy engedjek neki, az ölébe ránt tudom, hogy nem ugrálhatok fel, mint egy fiatal szűz lányka, így keményebb módszerhez folyamodok, mint egy pofon. Ahogy megmarkolom az arca megrándul, egy egész kicsit, majd lovagló ülésben helyezkedek el rajta.
-Persze, gondolom a ruhának is lassan búcsút mondhatok, szóval egy szavad sem lehet Kieran.-magyarázom nyugodtan, majd keményen veszem birtokba a fiú ajkait, melyet nem hagy megtorlatlanul, ugyan úgy támad vissza, mohón, vágyakozón, mintha most válna valóra a legféltettebb álma. Végül is ki tudja mit dédelget. Ha engedek most, akkor soha többet nem nyúl hozzám... Legalábbis szerintem, tudom, hogy egyre többet akar majd, de félek nem elégíthetem ki a vágyait... Ez már magában bűn, hogy így megrendültem. Felállok az öléből, idegesen túrok a hajamba, miközben Őt nézem, ám tudom, hogy nem hagy most békén, időt sem kapok, hogy rendesen végiggondoljam a dolgot. Kieran már áll is fel, ragadozóként közelít, hátrálok pár lépést, de tudom, hogy nem sokra megyek vele, az asztalhoz présel, majd meglepett hangot hallatok ahogy feltesz rá. Nem nehéz kitalálni, hogy Ő mire gondol, combjaim közé férkőzik, képtelen vagyok megállítani, pedig tudom, hogy most még lehetne, még egy egész kicsit terelhetném más mederbe a dolgot, de mégsem teszem. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen hatást gyakorol rám Kieran Cole... mióta először nézett meg úgy, hogy nem tanárként tekint rám. Egyértelműen a tudtomra adta már régen, hogy kíván, én pedig igyekeztem nem foglalkozni vele. De az most megszűnt... Már belátom, hogy tényleg megállíthatatlan. Ajka már újra az enyémet zárja le, felnyögök, lábaimat a derekára kulcsolom, egyik kezemmel az asztalon támaszkodok, a másikkal pedig beletúrok a sörényébe. Visszacsókolom, kihívóan harapok rá alsó ajkára, persze nem nagyon, csak éppen megfogom, pont mikor elhúzódna, de ezzel vissza is húzom magamhoz egy apró csókra. Elengedem, és a tincsei közt lévő kezemmel is magam mögé támaszkodok, kihívóan pillantok a szemébe, nem tudom mi lesz a következő lépése.

Massie + Kieran

Meglep, de ki is használom a lehetőséget. Nem tagadtom, tudtam, hogy egyszer megadja magát. Abban is biztos voltam, hogy ki fogom várni... és tessék, nem is kellett rá annyit várni. Részben azért teszi, hogy leállítsam magam, de részben meg azért, mert végre van indoka, amellett, hogy ő is akar. Persze gondolom tudja, hogy ettől nem fogok leállni. Talán csak még jobban fogom akarni. Nincs kizárva a varázslat sem, majdnem tuti, hogy alkalmazni fogja rajtam, de az sem érdekel. Az asztalra ültetem, fogalmam sincs, egyszer sem képzeltem el, milyen lesz majd és hogyan csináljuk, úgy jó, ahogy jön. Nekem ez az asztal is megfelel, abban sem vagyok biztos, ha egyszer elkezdjük, beérjük egy menettel. Hát, talán nem nyit ránk senki. Beletúr a hajamba, felnyögök, egek, annyira jól csinálja, direkt ingerel, pedig így is feszít a vágy. Mohó, forró csókot követően megtámaszkodva várja, hogy mi lesz a következő lépés. Néha irányít kicsit, de aztán egyértelműen a tudomásomra hozza, hogy én irányítok, én meg örömmel fogadom el a kihívást. Lássuk be, az, hiszen idősebb is és... mégiscsak az igazgatónő, mégha szexi csomagolásban is van. De még mennyire az... Megnyalom a számat, közben azon gondolkodok, mit is tegyek vele.
- Hogy akarod? Gyors, vad élményre vágysz vagy szeretnéd, ha kínzóan húznám a dolgot és próbára tenném a tűrőképességünket? - kérdezem, csak, hogy kérdezzek valamit, persze érzéki hangon, közben ujjammal végigsimítok a combján. Tiszta jó, hogy nem vagyok kezdő, mondhatni nagyon is értek a női testhez, volt alkalmam gyakorolni, így feltehetően egy érettebb nőnek, mint Massie, sem lesz kifogása gyakorlati tudásom ellen.
- Bűn, hogy egy igazgatónő ilyen jól néz ki - suttogom a csókba. Kezem felfedezi az eddig ismertlen területet. Behatolok a felsője alá, végigsimítom keskeny derekát, oldalát lassan ingerlem az ujjaimmal. Élvezem, ahogy megrándul érintésem alatt a teste. Végre az enyém és kedvemre játszhatok vele. Jó diákként a csókba suttogom a varázsigét és eltüntetem róla a felsőt. Útban volt. Leplezetlenül bámulom, miközben kicsit elhúzódok, hogy megnézzem magamnak. Olyan régóta várok rá. Elégedett pillantással nézem végig, szinte már zavarbaejtő, ahogy nézem. Kezeimmel most nőies csípőjét markolom meg, így rántom közelebb, hogy nekinyomódjon a férfiasságom.
- Végre az enyém vagy - jelentem ki egy újabb csókban.

MASSIE + KIERAN

Nem gondoltam volna, hogy ez tényleg meg fog történni velünk, de itt vagyunk, és igen is ez fog történni... Ha akarom ha nem. Kérdésére hirtelen nem is tudok válaszolni.
-Rád bízom magam.-közlöm vele halkan, most nem érintem meg, csak figyelem a vágyat a szemében végül is bárhogy csinálja nekünk már jó lesz, ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Combomon az ujjaival nem tudok mit kezdeni, legszívesebben már megmozdulnék, de most mégsem teszem. Fiatal kislánynak érzem magam mellette, de talán ezt akarja elérni. Ezért kapom a bókot is... Nem tudom, de valamit nagyon jól csinál. Ujjai a felsőm alá siklanak, megremegek az érintése nyomán, csak fokozza a vágyam, hogy olyan kiéhezetten néz rám. Mintha nem kapna meg mindent és mindenkit akit akar. Levarázsolja rólam a felsőmet, elismerően mosolygok a csókjába. Aztán pár pillanat erejéig csak bámul, szinte már zavarba ejtően, mikor a csípőmnél fogva nekem nyomja magát, kezeim a bicepszére csúsznak, aztán a formás seggére, bele is markolok egy kihívó pillantás kíséretében, most rajtam a varázslás sora, Kieranon egy szál boxer marad egy pillanat alatt, a többi ruhája a székre kerül, ahol még egy-két perce ült és nem a jegyzetet írta.
-A tiéd...-lehelem vissza végül a választ egy újabb csókot követően. Nagyon szívesem mondanám meg neki most, hogy mit csinálnék inkább, de inkább cselekszem. Ujjaim közénk csúsznak, jobban mondva abba a ruha darabba ami még takarja előlem a remek kilátást. Bevallom dühös vagyok amiért nem én érintem így először, de legalább nem kell kitanítanom... Sejtem én, hogy egy profival van dolgom, mennek itt az iskolában a pletykák.

Massie + Kieran

Az eszembe sem jutott volna, amire mosz készülünk. Illetve dehogynem, amióta megláttam az igazgatónőt, csak erre tudok gondolni, de nem tűnt valóságosnak a vágy, mert mindig olyan távolságtartó volt. Egészen a múltkori alkalomig. Akkor éreztem rajta is, hogy nem kellett volna sok és ott kötünk ki, ahol most vagyunk, de mit számít, hogy várnom kellett rá, végre az enyém lesz.
- El nem tudom mondani, mennyire nem bánom, hogy felgyújtottam azokat a jegyzeteket. A legjobb döntés volt - vigyorgok bele pimaszul a csókba. Nem fogom vissza magam, ha már egyszer hagyja magát és levarázsolom róla a felsőt, hogy lássa, azért van tudásom is, nem csak nagy szám. Persze a vizsgákon is feltűnt neki, hogy amúgy megvan az eszem, csak szeretem néha... na jó, gyakran nem éppen rendeltetésszerűen használni. Persze ő sem marad le, leutánozza, amit elkezdtem és máris egy szál boxerben találom magam. Sötét mosollyal veszem tudomásul, egyáltalán nem bánom, mint ahogy azt sem, hogy nagyon jó felé kalandozik a keze. Fogalmam sincs mennyire tapasztalt, de örülök, hogy én az vagyok, így legalább nem fog csalódni bennem.
- Ugye nincs semmi dolgod? Ha már egyszer végre az enyém leszel, reggelig, az előadásokig biztosan nem eresztelek el - suttogom halkan, de felnyögök közben, ahogy nagyon is határozottan kezdi izgatni a férfiasságom. Ez kell nekem... Kezemmel türelmetlenül felgyűröm Massie szoknyáját. Kezemmel bejárom a combját, simogatom, markolom, egyszerűen csak érinteni akarom mindenhol. Kicsit hátradöntöm, hogy jól hozzáférjek a melleihez és egyesével kezdem őket izgatni. Úgy nyalok végig rajta, mint a legfinomabb fagyin. Fogalm közé veszem a mellbimbóját, egészen finoman harapok csak, aztán szívogatom, míg a másik mellét a kezemmel kényeztetem.
- Annyira finom vagy - nem is tudom magamban tartani, megosztom vele, amit gondolok. Nem bírom... tényleg nem bírom úgy érzem, így gyorsan megszabadulok a boxertől, na meg persze Massie bugyijától... A szoknya marad, de kit érdekel, majd a következő menetben megszabadulunk attól is, most csak egy valami érdekel... Az, hogy benne legyek. A bejárathoz illesztem magam és bár kényszerítenem kell magam, hogy a jó érzéstől ne csukjam be a szemem, akkor is a szemeibe nézek, látni akarom, miközben magamévá teszem az igazgatónőt. Nem kapkodom el, lassan csúszok benne tövig. Érezni akarom. Végre az enyém.

MASSIE + KIERAN

Be kell vallanom még magamnak is, hogy vártam Kieran ezen lépésére. Mióta megcsókolt... elég sokat járt az eszemben, ámbár igyekeztem elkerülni őt. Magával ragadott, kell nekem. Én pedig neki. A ruháktól szinte együtt szabadulunk meg, aztán már nem érdekel mit mond, csak érintsen és érinthessem. Kérdésére megvillan a szemem, hirtelen nem tudom mit mondjak neki. Lenne dolgom, mert ki kell javítanom jó néhány dolgozatot, de majd az óra elején megteszem akkor. Egy csókkal válaszolok csak, remélve, hogy ezt érti, kezem a boxer alá siklik, végre érintve Őt, aztán a helyzethez képest határozottan kezdem izgatni. Felnyög én pedig egy sötét mosollyal nyugtázom. Ha neki ez kell... Felgyűri a szoknyámat, a combom érinti én pedig csókért hajolok, hátradönt az asztalon a könyökeimre támaszkodok, úgy nézek rá egy pillanatig, mert aztán a melleimet kezdi becézgetni. Egy elfojtott nyögés lesz a válaszom érintései nyomán, pillanatok múlva a fehérneműinknek búcsút intünk, tudom, hogy mi jön most, ahogy a bejárathoz illeszti magát az asztalba kapaszkodok, aztán lassan, pillantásától égve merül el bennem. Nem bírom megtartani a szemkontaktust, gyenge vagyok, a jó érzéstől becsukom a szemem még a fejem is hátravetem.
-Kieran...-nyögöm nevét a kéjtől kiborulva, nem gondoltam, hogy ennyitől már kikészülök, bár sejtéseim azok voltak. Lábaimmal átkulcsolom a derekát, hozzá nyomom magam, aztán egy futó csókra nyújtózok, mert ahogy megmozdul bennem már levegőért kapok. Ennyire jó csak ő lehet.

Massie + Kieran

Azt eddig is tudtam, hogy nincs visszaút, hiszen ettől a beszélgetéstől már nem tanár és diák közötti viszony van köztünk, de valójában nem hittem, hogy eddig elmegyünk. Pedig itt ül előttem az asztalon, én a lábai között és egyre kevesebb ruha áll közénk. Pontosabban már szinte semmi. Annyira jó akarok lenni, mégis türelmetlen vagyok és egyáltalán nem úgy csinálom, ahogy kéne. Ki kéne élvezni, hiszen ki tudja, lehet máskor nemet mond, végiggondolja és nem hagyja többet, mégsem ragadom meg a legjobban az alkalmat. Sietős a dolog, pedig kedvemre kényeztethetném. Végülis nincs kizárva egy második menet... Így aztán birtokba veszem a testét és egy határozott mozdulattal elmerülök benne. Én kibírom, hogy ne csukjam be a szeme, de Massie nem, én meg csak nézem, nem tudom elképzelni, hogy lehet valaki ennyire szép. Kéjes nyögése engem is még jobban feltüzel, pedig azt hittem, már nem lehet jobban. Elégedetten vigyorgok, hiszen ezt mind én hozom ki belőle. Ettől még gyorsabban mozgok benne. Érintem, ahol tudom, kezeimmel, ajkaimmal, belül pedig mélyen dolgozok benne. Kicsit mintha feszítené a férfiasságom, de ettől csak még izgatóbb a dolog.
- Kívánlak... annyira jó vagy - nyögöm, aztán még gyorsítok és mélyen beleélvezek.

MASSIE + KIERAN

Lehetséges, hogy ez kellett nekem már, de még magam sem tudom eldönteni. Kieran elmerül bennem, én pedig nevét nyögve adom át magam az érzésnek. Hagyom, hogy azt csináljon velem amit akar, néha egy egy csókért én húzom magamhoz, érzem ahogy feszít belül, de egyáltalán nem bánom. Persze kicsit úgy érzem, mintha újra elveszteném a szüzességem, de kellemese az érzés. Nem is tudom, hogy mikor volt részem ilyen fékezhetetlen menetben. A fiú mindent beleadott, lábaimat a derekára kulcsoltam, még közelebb akartam érezni magamhoz. Lökései hol egész mélyek voltak, hogy pedig gyorsak, már nem tudtam, hogy mikor vegyek levegőt és mikor nyögjek. Az utolsó tempóváltást szinte már nem is érzem, Kieran mélyen bennem élvez el, vele együtt nyögök fel, ajkát keresem, kis p!csa módjára teljesen elvette az eszem. Most megkérdezhetnénk, hogy amúgy van-e... Nem lennék biztos benne. Beletúrok a fiú hajába, aztán elszakadok tőle.
-Gyere velem.-súgom neki, majd egy pálca intéssel bezárom az ajtómat. Megvárom míg kihúzódik belőlem, aztán megfogom a kezét és a szoba részbe vezetem. A falnak nyomom, ajkaira tapadok miközben kezem bejárja a testét. Azt hiszem elvette az eszem...

Massie + Kieran

Azt hittem jó lesz, de nem, ez nagyon jó. Valójában elképzelni sem tudtam eddig, minden, amit gondoltam, felülmúlja a valóságot, azt, hogy milyen érzés Massie-vel lenni. Pontosabban benne. Mozdulok benne, előrelendülök, aztán kihúzódok és megint mélyre csúszok. Jobban akarom bírni, de nem megy és úgy tűnik annyira neki sincs ellenére, hogy nem vagyok éppen lassú, inkább gyors. Mindent akarok egyszerre és éppen most kapom meg ettől a nőtől, akire olyan régóta vágytam és most az enyém. Birtoklom a testét, csak az enyém. Elégedetten mosolygok, amikor észreveszem, mennyire nem uralja most a testét az igazgatónő. Mást sem lehet hallani, csak ahogy nyögünk és levegő után kapkodunk. Valahogy az egész helyzet annyira szexi, hogy ez még gyorsabb mozgásra ösztönöz, aztán... mélyen beleélvezek. Azt hiszem korábban, mint akartam, de nem tűnik fel Massie-nek, mert ő is követ és egyszerre érünk a csúcsra. Nem sietek kihúzódni belőle, ködös gondolataim csak körülötte forognak, na meg persze az is eszembe jut, hogy ha már megkaptam, nem érem be ennyivel, meg akarom neki mutatni, mit tudok még és nem elégszem meg egy menettel. Akarom még. Int a pálcával és amikor rájövök, hogy éppen az ajtót zárta be, rávigyorgok. Mintha olvasna a gondolataimban.
- Tudsz olvasni mások gondolataiban? Vagy csak az enyémben? – vigyorgok és kihúzódok belőle, nem tudom mit tervez, de kicsit átadom neki az irányítást, végülis ez az ő szobája. Jut eszembe, úgy igazán a szobájában még nem is jártam, csak az irodában. Megint tudja, mire gondolok, mert húz is magával a szobába, de nincs időm körülnézni, mert már a falhoz nyom és úgy csókol, mintha nem éppen az előbb szexeltünk volna egy hatalmasat. Persze nem bánom, sőt inkább akarom, hogy csinálja.
- Ezért a pokolra kerülünk... de élvezem. El nem tudod képzelni mennyire finom vagy – nyögöm a csókba, aztán egy ördögi vigyorral már húzom is az ágyra. Mint mindig, most is egyből a lényegre térek. Megcsókolom, de most nem a száját. Sokkal lejjebb érek hozzá az ajkaimmal és elégedetten nyögök, amikor megkóstolom végre, mennyire jó az íze.

MASSIE + KIERAN

Nem tudom mit gondoltam mikor az éjszaka közepén büntetőmunkára invitáltam Kierant... Talán arra vártam, hogy újra bepróbálkozzon? Nem tudom... vagy csak nem merem még magamnak se bevallani. Lényeg a lényeg, hogy mikor nem pofoztam fel azért, hogy az ölébe rántott ott eldőlt, hogy engedek neki. Jól stimulál az a kijelentés amit a fiú mond mikor a szobámba érünk az első akció után, tényleg a pokolra fogunk kerülni, ez enyhén szólva is tiltott dolog. Az ágyamra húz, majd fölém kerül, képtelen vagyok neki ellenállni. Nem is hiszem, hogy lehetséges, szinte elvarázsolt. Kicsit mintha tapasztalatlan lennék vele szemben, bár ez sem érdekel onnantól, hogy ő a lábaim közé férkőzik újra. Nyelve játékától felnyögök, csak még jobban kívánom Őt. Nem tudom hogy éri el. A lepedőbe markolok, nem tudok uralkodni magamon, egyszerűen képtelen vagyok megfékezni az érzéseimet. Amint lehet fordítok a helyzetünkön, Kieran kerül a hátára én pedig fölé. Ujjaimmal simogatom egy ideig, aztán követem a példáját, számmal izgatom tovább. Félelmetes, hogy azt akarom, minden este ez legyen, pedig mindketten tudjuk, hogy nem lehet. Tudom, hogy legközelebb már nem mondhatok neki igent... Ennek ma kell megtörténnie és befejeződnie. Azért kár lesz... Hogy fogok én diákként tekinteni rá? Nem hagyok több időt gondolkodni magamnak, mélyre csúsztatom ajkaim közé, nyelvemmel finoman végigsimítok rajta, majd elengedem. A fiú fölé mászok, ajkait veszem célba, aztán a nyakát.

Massie + Kieran

Nem gondoltam, hogy engedi fog, mégis itt vagyunk, egymásba feledkezve. Méghozzá túl az első meneten... Nem tudom mennyi fér bele egy éjszakába, de ki akarom hozni belőle a legtöbbet, meg persze magamból is... Azért, hogy legközelebb se tudjon nemet mondani. Akarjuk egymást, nem értem miért kell visszafogni magunkat azért, mert ő az igazgató. Erről másnak úgysem kell tudnia. Nem beszélünk, szavak nélkül is megértjük egymást, Massie teste most amúgy is beszédesebb mindennél, így aztán az ágyra lököm finoman és kényeztetni kezdem. A legérzékenyebb pontját fedezem fel a nyelvemmel, egyre közelebb viszem a csúcshoz, de nem hagyja, fordít a helyzeten és én merülök el ajkai között. Hm, nem akarom tudni, miért csinálja ennyire jól. A lényeg, hogy most az enyém és nem rajtam múlik, hogy az is maradjon. Bár ez már a második menet, úgy érzem kínosan gyorsan fogok elmenni, ha ezt így folytatja, főleg, amikor a kezét is beveti. Néha már talán hangosan nyögök, túl hangosan, de nem zavartatom magam, gondolom senki nem hallja, különben Massie már szóvá tette volna. Éppen akkor hagyja abba, amikor már fogalmam sem volt, hogyan fogjam vissza a kitörni készülő élvezetem és fölém mászva csókolni kezd.
- Ezt meg tudnám szokni – szinte kisfiús a mosolyom, beletúrok Massie hajába és csókra húzom.
- Tudod hányszor elképzeltem, hogy így ülsz rajtam? Már csak akkor lehetne jobb, ha... – kezdek bele, de nem fejezem be, legalábbis nem szavakkal. Lenyúlok közénk és a kemény, nyálától nedves férfiasságommal a bejáratot kezdem izgatni.

MASSIE + KIERAN

Sosem gondoltam volna, hogy ilyet fogok tenni, most mégis itt vagyok, egy diákkal, a saját szobámba. Téboly az egész. Bár az élvezet ködén át vajmi kevés józan eszem van. Talán most pont nem is kell. Az egymást gyönyörködtető élvezetben elmerülve teljesen kivetkőzök magamból, olyan dolgokat merek megtenni, mint máskor soha... A fiatalság hatása. Jó hallani mikor Kieran nyög az miatt amit kap, megfizethetetlen. Talán még épp időben állok meg, mielőtt újra elélvezne, fölé mászva csókolom, majd tekintek le rá miközben hozzám beszél.
-Ami azt illeti én is.-suttogom, miközben csókra húz bűnös minden érintés, de pont most nem érdekel, képtelen vagyok gondolkodni főleg mikor közénk nyúl, újra ingerelve engem és magát is. Felszisszenek, nagyon jó érzés, egy csók kíséretében szakítom meg a játékát, ereszkedek a keménységére, miközben az arcát figyelem.