Tó

Azt hittem minden suttyót lerendeztem már a suliban, de ezekszerint akad még. Ma újabb id.ótát szerelek le, persze nem nagy dolog, simán megteszem, főleg, ha Renesmee-ről van szó. Fontos nekem, pedig fura ez a kettősség a kapcsolatunkban. Kifelé azt mutatjuk, hogy együtt vagyunk, míg valójában belül megoszlik a dolog és valahol a legjobb barátok és a szeretők között állunk. Elvileg összeegyeztethetetlen a kettő, nekünk mégis nagyon jól megy és nem is akarunk ezen változtatni. Én legalábbis biztosan nem. Forró csókot váltunk az udvaron, majd Renesmee a város felé tart, én kivételesen nem, Massie-nél van jelenésem a h.lye kukás történet miatt. Legalábbis azt hiszem, mert már magam sem tudom, éppen melyik csínytevésem jutott tudomására. Persze, ha végzek, Renesmee után megyek, nem tud vigyázni magára, a város nem olyan terület, ahol egyedül mászkálhat. Így is történik... fogalmam sincs mennyi idő elteltével megyek utána, de egyből megtalálom és szó nélkül rángatom egy sikátor felé. Nem veszi rossz néven, köztünk minden megengedett, persze pár lépés után azért érdekelné a magyarázat. Nekidöntöm a sikátor egyik falának, megtámaszkodok kétoldalt mellette és mélyen a szemeibe nézzek. Most mit is mondjak neki? Azt nem mondhatom el, mi történt.
- Renesmee... én... áhh, mindegy... - kezdek bele, de megrázom a fejem és leengedem a kezem. Nem tudom elmondani. Nem azért, mert nem bízok benne. Rajta kívül másban nem bízok, de ez a dolog... Még nekem is sok, most, hogy megtörtént... Pedig ezt akartam, nagyon is és... jobb volt, mint ahogy elképzeltem, de ez még nekem is bűnös dolog.
- Hagyjuk... Aggódtam érted, régen elmentél a suliból... gyere, menjünk a tóhoz. Tudod mennyire szeretem sulin kívül csinálni - váltok inkább témát, meg taktikát is. Ha a piára igaz a kutyaharapást szőrével dolog, talán a szexben is menni fog. Nem mintha el akarnám felejteni.... inkább meg akarom ismételni, de... Az ébredező bűntudatommal kezdenem kell valamit. Ha nem is használ semmit egy menet a tónál, attól még jó lehet. Renesmee-vel mindig jó.

Ezt szeretem benne többek között, hogy nem kérdezősködik. Tudja, hogy úgyis el fogom mondani, hiszen mindent megosztunk egymással, ha nem most, akkor később, de egymás előtt nincsenek titkaink. Néha nem is értem miért van velem és miért szexelünk, hiszen az összes hódításomról tud és mégis szóbaáll velem... meg hát... szóval igen, attól még rendszersen élvezkedünk az ágyamban vagy hát éppen ahol vagyunk, mert nálunk ez nem helyhez kötött. Szóval tényleg nem értem, miért nem zavarja, ha zavarja, akkor meg jól tagadja. Persze ezt is el fogom mondani neki, de fogalmam sincs mikor. Meg azt sem tudom, hogyan. Szexeltem az igazgatónővel. Ezt így? Ha ezzel így előállok, szerintem el sem fogja hinni. Így aztán próbálok időt nyerni magamnak, meg hátha javít valamit a bűntudatomon egy jó kis menet. Nekem nem szokott bűntudatom lenni, így aztán nem is tudom mihez kezdjek vele. Kész szerencse, hogy ismer, így aztán nem is erőlteti a dolgot, inkább belemegy abba, amit kitalálok. A tó felé indulunk kézenfogva, de amint feltűnik a távolban, Renesmee már el is engedi a kezem és futva vetkőzik, hogy aztán a vízbe vesse magát.
- Nem félsz? - kérdezek rá kihívóan, ahogy megállok a parton. Gondolhatok itt akár a mesére, amit a helyről terjesztenek vagy akár arra, hogy kemény menetben lesz része, ráadásul a sulin kívül, pedig már vissza kellett volna mennünk régen. Attól, hogy én szabály szegek és szeretem is, őt nem akarom belevinni a rosszba. Persze, ha jön önként, az más. Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy a tanga a parton landol. Amióta kifejtettem, mennyire bejön az a fajta fehérnemű, mást sem látok rajta. Elégedett vagyok.
- Úgy tűnik rajtam sok a ruha hozzád képest - értek vele egyet, de nem kapkodom el a dolgot. Lassan kezdek vetkőzni, komolyan, ehhez már csak zene kéne és műsort adnék neki, de így is leplezetlenül nézheti, ahogy megszabadulok minden ruhától. Amikor már teljesen meztelen vagyok, lassan besétálok én is a vízbe és egy mozdulattal magamhoz rántom.
- Azt mondják itt szörnyek vannak. Hát, ha igaz, akkor ma élőben nézhetik a pornót - a hangom évődő, csábító, akarom, ez nem is kérdés. Vizes kezemmel a hajába túrok, úgy vonom közelebb egy csókra. Nem finomkodok, egyből el is mélyítem, nyelvemmel behatolok a szájába, miközben felkapom a vízben még könnyebb lányt. Ha a derekamra kulcsolja a lábait, végigsimítok a combján.
- Kívánlak Ness - suttogom, majd kéjesen felnyögök, de reagálni sincs ideje. A megfelelő helyre illesztem magam minden előjáték nélkül. Elmerülök benne.

Azt hiszem ettől jobb lesz vagy ha nem is, nem érdekel Ness-el mindig jó és mivel mással töltenénk az időt. Lelkizni nincs kedvem, amit el kéne mondanom, nem tudom, nem merem, nem akarom, annak ellenére, hogy csak neki nyílok meg. Mindent tud rólam. Ezt is tudni fogja, de nem most, így aztán számomra, de ahogy nézem számára sem kérdés, hogy új helyet fedezünk fel érzéki játékunkhoz. Ezúttal a tóra esik a választás, követem én is, meztelen besétálok a vízbe, mint aki éppen vadászik. Azt is csinálom végülis, az más kérdés, hogy az én kiszemeltem hagyja is magát, mert ahogy átölelem, már fonódnak is körém a lábai. Egyből mélyre csúszok, de nem ellenkezik, nem szokott, készen vár, mint mindig.
- Nem tudok betelni veled - nyögöm kéjesen. Nem foglalkozok a hangerővel, elvileg nem sokan járnak erre, ha meg igen, akkor úgy kell nekik. Lesz egy jó napjuk.
- Ezt bóknak veszem, hogy még a vízben is találok nedvesebb helyet - közlöm nem éppen visszafogottan, hogy mennyire bejön, hogy nedves, pedig szinte hozzá sem értem még. Hát nem vagyok visszafogott, megmondom a véleményem mindig, meg azt is, hogy mit gondolok.
- Ez k.rvára izgató, hogy így vársz... annyira sz.xi vagy - nyögöm a csókba, aztán nem jártatom a tovább a számat, inkább másra használom. Mozogni kezdek benne, nagy hullámokat csapva magunk körül, számat meg hol a nyakára, hol ajkaira tapasztom. Birtoklom, mint mindig.

Azt hiszem ez kell nekem. Nem törli ki Massie érintéseit, szinte még érzem, mégis belemegyek, sőt én kezdeményezek újabb szexet, ezúttal Ness-el, de ebben nem találok semmi kivetnivalót. Ennél bűnösebb már nem lehetek. Néha nem értem Ness-t, miért csinálja ezt, miért jó neki. Hiszen nekem jó, tényleg, de neki...? Lehetne mással is, mégsem teszi és ennek ellenére még egyszer sem tette szóvá, hogy én viszont nem vetem meg a szórakozás ilyen formáját. Ha tudná, most éppen kivel... Hát tudni fogja, de nem most. Valójában még én sem hiszem vagy még nem tettem helyre magamban a dolgot az igazgatónővel, de nem akarok még erről beszélni. Mást csinálni annál inkább. A tóban esünk egymásnak, túl izgató, ahogy végre egymáshoz érünk. Ness már nedvesen vár, amit szóvá is teszek, a magyarázata meg olyan... szerelmes, de próbálok nem foglalkozni a gondolattal. Nem finomkodok, kemény tempót diktálok, de úgy néz ki nincs ellenére, velem együtt nyög és egyszere élvezünk el.
- Nem is értem, hogy bírjuk ki, amikor éppen nem ezt csináljuk... ez annyira jó - nyögök bele a csókba, ugyanis nem tudom abbahagyni, hozzá akarok érni, csókolni akarom.
- Ugye van valami titkos varázslat vízben, óvszer nélküli szex estére? - vigyorgok és nem csúszok ki belőle, inkább lassan előrenyomom a csípőm és körözni kezdek benne, várom, hogy ismét kellően kemény legyek egy újabb vad menethez. Addig is falom a lányt, ahol érem, hol a nyakát, hol a vállát vagy éppen az ajkait. Aztán egészen finom kis csikizést érzek.
- Ne csináld már Ness, tudod, hogy csikis vagyok - vigyorgok bele a csókba, de amikor elhúzódik és furán néz rám, felvonom a szemöldököm.
- Mondd, hogy te voltál... Te nem érezted? Olyan csikis érzés volt, mintha hozzáért volna valami a lábamhoz... de tényleg, olyan volt - magyarázkodok zavartan. Talán mégsem mese ez a dolog a tóval kapcsolatban? Hát, nem tudom mit tennék. Nézem a lányt és várom, hogy benyögje, csak ő szórakozott velem, nem valami ismeretlen dolog a tó mélyéről.

Ennél jobb menetet el sem tudnék képzelni, beleadok mindent, nem nehéz egy ilyen csaj mellett. Ness mindig feltüzel, ha éppen eszembe sem jutna a szex, ami azért ritka, ő mindig előhozza belőlem. Persze gyakran van olyan, hogy beszélgetünk, mint a barátok vagy tesók, de ugyanolyan gyakran esünk egymásnak, amit egyáltalán nem bánok. Meg ő sem. Pedig ez nem is egy rendes kapcsolat. Mi lenne, ha tényleg együtt lennénk... Hát széttörnénk pár ágyat. Ezért is hasznos néha máshol csinálni, mint most a tóban. Arra viszont nem számítottam, hogy megtréfál. Egy ilyen tóban, ahol elvileg valami lakozik. Hát nagyra nyílnak a szemeim, amikor értetlenül néz rám, miről beszélek.
- Azt mondod nem te voltál? De akkor... – pillantok rá meglepetten, hát nem vagyok ijedős, de ez azért nem éppen a legjobb hely a viccelődésre. Főleg, ha nem is vicc.
- De valami hozzámért – nyafogok tovább, hát ez nem rám vall.
- Mi van, ha igaz az a h.lye mese? – kérdezek rá még nagyobb szemekkel, hát fogalmam sincs mit kéne csinálni, megmozdulni sem tudok, meg hát éppen el lennék foglalva mással, mint futkosni egy valami elöl. Ness kezében a pálca, olyan gyorsan csinálja, hogy csak ennyi tűnik fel, aztán meg a fény és meglátjuk az aranyhalakat. Hangosan felsóhajtok.
- Nem kívánom, úgysem esel teherbe... vagy igen – jelentem ki durcásan, aztán vigyorogva megvonom a vállam. Jelenleg nem érdekel ez a kérdés. Amikor suttogva közli, hogy menjünk ki, ha félek, felmorranok.
- Én aztán nem félek... csak nem tudtam mi az, de egyáltalán nem féltem az előbb sem – magyarázkodok, eléggé átlátszó, így aztán a legjobb módját találom meg annak, hogy elvonjam a figyelmét. Mozogni kezdek mélyen benne.

Azt nem fogom bevallani, hogy besz.rtam. Na jó nem, tényleg nem vagyok ijedős, de hát amiket hallani lehet, mik történtek itt... Nem is tudom, szerintem nem igaz, de azért nem volt kellemes, amikor hozzámértek a halak. Amúgy sem bírom a halakat sem, de Ness meg ki nem hagyná, hogy ne piszkáljon vele.
- Nem szeretem a halakat, ezt te is tudod – morgok még egy kicsit, de aztán jobb dolgom akad, így, hogy már nem kell valami fura kitalált szörnytől tartani, elengedem magam és persze mélyen a lányban nem olyan meglepő, hogy egyből kemény leszek. Mozogni kezdek, ezzel lezárva a beszélgetést, Ness nevetéséből is nyögés lesz, de még mennyire izgató. Gyorsítok, amíg Ness le nem húz magával a mélybe. Nem értem mi van, kicsit arrébb jövök fel a felszínre és felvont szemöldökkel várom a magyarázatot.
- Ah és szerinted nem találtuk volna meg? Ez egy tó, nem egy folyó – jegyzem meg, de nem vagyok mérges kicsit sem, bár ez nem annyira eldönthető jelenleg. Lassan közeledek hozzá, mint egy ragadozó, kiveszem a kezéből a pálcát és... csak rágondolok és máris az enyém mellett van a parton.
- Nem félek, csak nem szeretem... de így már nem is tudok kívánni tőlük – teszem hozzá és ahogy még közelebb lépek a lányhoz, arra késztetem, hogy hátralépjen. Már majdnem a parton vagyunk, lassan eldöntöm és félig a vízben szeretkezünk tovább, elmerülve egymásban és az élvezetben.