A házvezető szobája

Anthony & Aalera

Sosem tudhatod, hogy a farkas és a vámpír kicsoda!

Azzal, hogy nekem most büntető munkára kell jönni a hócipőm is tele van. Nem hiszem el, hogy Anthony ennyire... Ah! Mérgemben még az ágyneműmet is megégettem. Utálom, hogy két képességem van, és még egyik sincs kiaknázva. Előre várom, hogy mi lesz a feladatom. Felöltözöm, de nem úgy, mint kellene, még ezzel is bosszantani akarom a házvezetőmet. Magassarkú csizma, ultra mini szoknya és egy mély dekoltázsú vörös felső. Kilépek a klubhelyiségből a többiek vizslató szemeivel kísérve, majd a professzor szobája felé veszem az irányt. Bekopogok, de nem várok válaszra, már nyitok is be.
-Jelen!-szólalok meg, ahogy becsukom az ajtót. Utálok itt lenni, bár még csak másodszor vagyok itt, ez olyan, mintha tiltott dolgot csinálnék, valójában tényleg, mert mit keres egy 17 éves lány, a kétszer ilyen idős professzor szobájában.
-Gyorsan letudhatnánk ezt a büntető munkát? Randim lesz.-közlöm lebiggyesztett ajkakkal, majd pillantásommal keresem Anthony-t. Utálok itt lenni, az már szent. És olyan... kutya szag van! Csendben nézek körbe a szobában, olyan félelmetes. Mint vámpír viszolygok tőle, hogy itt legyek, pedig aztán nem szoktam. Most viszont muszáj vagyok. Nem érzem magam biztonságban. Vajon mit fog csinálni velem ez az eszement tanár? Inkább jelentenem kellene az igazgatónál! Ez a perverz disznó bármit kitalálhatott...

Aalera & Anthony

büntetőmunka... vagy mi

Anthony & Aalera

Sosem tudhatod, hogy a farkas és a vámpír kicsoda!

Minek vártam volna a válasszal, úgy voltam vele, hogy Anthony valamilyen papírmunkát nyomogat, és tágítja a fejét. Hát nem volt igazam. Mi több! Az ipse fél pucéran jelent meg előttem.
-Elnézésedet kell kérnem Professzor... Akkor vegyük át újra a forgatókönyvet! Legalább is amíg nem vakulok meg!-elég csípős a nyelvem, még így is, de ki nem kaksizza le? Ennyi kell. Úgysem fogja sokáig bírni ezt a hangnemet, el fog küldeni idő előtt. Szemtelenül az orrára kötöm, hogy randim van, pedig nincs, de azt a proffnak nem kell tudni, mire jön is a vissza replikálás.
-Na azt már nem! Itt nem él a jogod van hallgatni törvény! Véleményem pedig van erről a dologról! Ha meggondolod akkor még mindig nem késtem arról az óráról, szóval semmi értelme ennek az eszmecserének az időről... Ja megint az idő!-nézem ahogy alig fél méterre megáll előttem, jobb esetben kicsit nyáladzanék rá, de most nem, csak eltakarom a szemem, és úgy morgom.
-Az illemről te sem hallottál még látom! Ráadásul professzor vagy... Felöltözni luxus?-cinikus hangnemet engedek meg magamnak az sem érdekel, ha esetleg testi fenyítést von ez maga után.
-Estig itt tartani? Aha, mert ahogy azt az igazgatónő elképzelte... Anthony ezt most verheted is ki a fejedből, mert már itt sem vagyok!-villannak meg a szemeim kihívóan, majd az ajtó felé lépek. Én így nem maradok itt, azt el is felejtheti. Ha kell vámpírsebességgel hagyom itt a szobáját. Abban biztos lehet.