Aalera Laroux

ﭳﭳﭳAALERA ﭳﭳﭳLAROUX ﭳﭳﭳ

ﭳﭳ KARAKTER ADATOK ﭳﭳ

Kor: 17

Születési hely, idő: 1974, július 2, Zenitfield

Csoport: DuFeron ház - Prefektus - Vámpír

Titulus: Anthony's Vampire Girl

Vér: aranyvér


ﭳﭳ JELLEM ﭳﭳ

A látszat:
Itt vagyok én, egy kedves, aranyos, kötelességtudó lány aki, mindig segít másokon, ha tud. Mindenki ilyennek ismer, és így szeret! De mi van, ha ezekből csak néhány igaz, és a többi álca? Mindig szófogadó lenni, annak ellenére, hogy jól tudod, hogy a feletted állóknak gyakran nincs igazuk, egy kicsit furcsa. Alapjába véve, én tényleg szeretek segíteni másokon, és szeretem a társaságot, nem vagyok „magányos farkas” típus. A körülöttem lévők 95%, hogyan is fogalmazzak.. Gazdag! De valahogyan, amióta az eszemet tudom, én mindig különböztem tőlük. Engem nem érdekel a pénz, a hírnév, engem valami más fog meg. Megtanultam az évek során, hogy nem szabad megölnöm magamban azt, amit a többiek már rég kiöltek, mert ez tesz engem mássá. Hogy a látszatot megtartsam szüleimbe, és másokba is, elsajátítottam az engedelmességet. Persze, ettől függetlenül szeretem a szüleimet, csak tudom, hogy ők nem értenének meg engem...

A valóság:
Határozott, magabiztos, töretlenül állja a sarat. Barátságtalan, és néha veszélyes lett önmagára nézve is. Néha nem sok hiányzik ahhoz, hogy eltörjön a mécses, de Aalera Laroux-ot még senki nem látta sírni. Ha rajta múlik nem is fogják. A nő maga a jégpáncél, a testét csaliként használja, aztán elsül a ravasz és vége. Betörhetetlen és mindenkinek megmondja a frankót, utálja ha megmondják mit csináljon, inkább a saját útját járja. Ritkán áll meg ha elkezd valamit, élete során ez eddig kétszer fordult elő. Kiismerhetetlen és a főnökének sem hagyja, hogy uralkodjon rajta. Most pedig ismét egy nagy fába vágta a fejszéjét.


ﭳﭳ KINÉZET / KÜLSŐ ﭳﭳ

Mit látsz? Gondolom egy lányt, aki nem túl magas, de nem is túl alacsony! Ezzel most sokat mondtam, úgy 170 cm körüli vagyok, de ez persze nem pontos. Milyen a hajam? Szerintem fekete, de van, aki kötegszik és a nagyon sötét barnát mond, szóval mind a kettőt elfogadom. A szemem? Ha gesztenyebarnát mondasz, akkor jóban leszünk! De azt biztosan nem tudod, hogy miként szoktam hordani a hajam! Még magam is nehezen tudnám elmondani, mert mindig kedvem szerint. A leggyakoribb a kibontott, lófarok, és még előfordul a két copf is. Szerinted milyen a stílusom? Persze, lehet, hogy most feketében látsz, ez nem azt jelenti, hogy temetésre megyek, csak szimplán szeretem a színt. De, ha holnap nézel, meg már lehet lesz rajtam fehér is! Hogy van a tetkóm? Hát persze, hogy van, nézd, itt a kezemen is van például, és szeretnék még egy-kettőt. Szoktam-e sminkelni magam? Jó kérdés, de azt hiszem igen. A szemem ki van húzva, és a rúzs is a helyén van, de nem szoktam túlzásba vinni.


ﭳﭳﭳ MÚLT & JELEN ﭳﭳﭳ

Felkeltem... Már megint egy sulis nap. Francia kulcs! Az első órám a sötét varázslatok kivédése. Kiugrok az ágyból, késésben vagyok! Hawkins Professzor nem fogja honorálni ha elkések... De csak addig tart az érdekeltségem, lustán lépek ki a szobámból és a prefektusi fürdő felé veszem az irányt. Ja igen, nem említettem még... Már másodikos koromban prefektus lettem. Anthony ajánlott be az igazgató nőnél. Attól még nem komolyodtam meg. Főleg, hogy nem sokkal az után a karácsonyi szünetben egy vámpír teljesen a magáévá tett... Nyugi csak a vére van bennem, egyébként érintetlen vagyok. Szóval egy pár éve már elszívogatom a diákok vérét, főleg azokét akikre bosszús vagyok, azóta pedig elég jól megérzem, hogy Hawkins Professzorral valami nem oké. Taszít, így az órákon kívül el is kerülöm rendesen. Amúgy a vámpírok elégnek a napon... Igen ám, de erre van egy cuki varázslat, én pedig ezt tudom, szóval nincs probléma. A szemem érzékeny, de egy napszemüveg mindent megold. A fürdő felfrissít, az óra hamarosan nem egész két perc múlva kezdődik. A szobámba illanok, még jó, hogy ilyenkor már mindenki a termekben ül, villámgyorsan felöltözök, és a füzetemet felkapva suhanok, vámpírsebességem kihasználva az S.V.K. teremig! Az ajtó előtt megállok, rendezem a vonásaimat, és öt másodperccel a csengetés előtt lépek be. Leülök a helyemre, többnyire a terem végébe és várom, hogy megjelenjen a házvezetőm. Sokan utálják, nem csodálkozom, átkozott egy jelleme van. Mondom, hogy én is kerülöm, ha tehetem. Utálom ahogy rám néz, mintha tudna mindent rólam, itt vagyok az utolsó év előtt és lassan üldözési mániám lesz a házvezetőmtől... Óra után magához hívat. Kényelmetlenül túrok bele a hajamba, majd összekapva a motyómat felé indulok. Az asztalától három lépésre megállok, úgy fürkészem. Vajon mit akarhat... Persze... Látta a hátam amint beléptem az ajtón, a majdnem késésemért tol le.
-Ha jól emlékszem még volt öt másodpercem az órakezdésig és a Professzor sem volt itt!-villannak meg a szemeim idegesen. Nem hiszem el, hogy azért kapok ami be sem következett. Természetesen visszaszájalok, a tanárom tudja milyen vagyok. Még plampog egy sort, én meg idegesen fújtatok, legszívesebben a torkának ugornék. Felhúz, szemeim színe feketére vált, ha a proff jobban megnézi akkor apró vérvörös pettyek vannak a szembogárhoz elég közel.
-Anthony! Nem hiszem el, hogy azért tolsz le, ami meg sem történt! Nem késtem értsd már meg! Az késik aki a tanár után jön be!-letegezem, nem érdekel nagyon felhúzott, aztán se szó se beszéd a jegyzeteimet felgyújtom minden szó nélkül.
-Büntető munka!-üvölti magából kikelve a professzor, én pedig az asztalára csapok. A fa megreped, majd kiviharzok a teremből.

ﭳﭳﭳPLAY BY - Valerie Anne Poxleitnerﭳﭳﭳ