Trinity Keira Siriois

A tanárnő egy olyan személy, akinek határozottsága már-már túlbuzgó, és a kudarc szó nem jelenik meg a könyvtárában. Nem az a fajta, aki könnyen felad valamit, s ha azt kitervelte, akkor véghez is viszi, persze a körülményeket mindig figyelembe veszi.
Megértő, és kedves, de ugyanakkor képes megtorolni valakit, ha az rosszat követett el, vagy nem végezte el a rá bízott feladatot. Úgy véli, hogy akadnak olyan pillantok az életben, mikor nem tudja az illető elvégezni a feladatot, de a lustaságért nagyon tud haragudni.
Könnyen barátkozik, mindenkivel próbálja megtalálni első látásra a közös hangsúlyt, nyitott, de még is titokzatos.
Alapjában véve nem haragtartó személy, hamarabb bocsájt, mint a legtöbb ember. Fontos számára a munkája, százhúsz százalékosan teszi oda magát, próbálja, mindig a legjobbat nyújtani.
Fiatalsága miatt gyakran nézik diáknak, de ez nem igazán zavarja, sőt képes úgy is viselkedni, amikor többen képzelik ezt róla, ezzel megviccelve a körülötte lévőket.
Az örök vidámság nem mindig van jelen az életében, vannak rosszabb napjai is, amikor jobb, ha elmenekülnek előle, de akkor is próbál rendesen viselkedni. Türelmes, kedves, és szerethető, remekül elbeszélget a tinédzserekkel, ami a hasznára válik.

Szemem tiszta kék tó, a mosolyom napsugár, ajkamon ezer csillag vidám táncot jár… Mint már feljebb említettem tengerkék a szemem színe, amit hosszú, fekete pillák zárnak szemüregembe. Arcom porcelánszerű, olyan hatást kelthet, hogy szétroppan, ha valaki hozzáér. Ajkaim teltek, csókra hívogatóak, szám sarkában pedig egy huncut vigyor ugrándozik, amivel képes kikészíteni az embereket.
Barnás fürtök hullnak lágyan a vállamra, néha göndör néha viszont egyenes tincsekben. Testalkatom kifejezetten arányos, nem túl nagyok az idomaim de nem is mondhatom magam deszkának.
Elég magas vagyok, de erről igazán nem tehetek. Karcsú derekamat, minden nádszál megirigyelhetné, aminek kifejezetten örülök. Kiköpött édesanyám vagyok, azzal a különbséggel, hogy neki barna szeme volt. A szememet apától örököltem, azért ilyen őszinte a pillantásom.
Ruházatom az egyszerű és nagyszerű stílust követi, nem szeretem mutogatni magamat, de ha kell megteszem. A hétköznapi viseletem, miután letettem az iskolában elfogadott tanári ruházatot, egy farmerből  felsőből és egy cipőből áll. Ugyanakkor képes vagyok szoknyát is felvenni, amihez magas sarkút párosítok. . Szeretem a különböző kiegészítőket, de nem viszem túlzásba ezek hordását.
Mikor tanítok, dolgozom,  vagy más fontos dolgok elvégzése esetén a hajamat kontyba, vagy lófarokba kötve hordom, és szemüveget is hordok.

1970.november 18-a nem volt épp a legjobb a szüleim számára, elvégre nem úgy kezdődtek a dolgok, ahogyan ők eltervezték. Az édesanyám fájásokra ébredt, majd pár óra vajúdás után napvilágra hozta az elsőszülött gyermekét, azaz engem. Apám elmondása szerint egy héttel hamarabb érkeztem meg, ezért nem voltak felkészülve teljesen a fogadásomra. Anya viszont mindig azt mondogatja, hogy ő pontosan tudta, hogy korán ébredő kiskrapek leszek, de ez nem számított. A nagypapira hasonlítok, több okból is, jellemileg és kinézetben is sok a közös bennünk. Ő is tanár volt, de ő a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolában.
Örökmozgó kis gézengúz voltam a nagyi szerint, mindenben benne voltam, nem számított, ha sár az, vagy víz. Hamarabb tanultam meg seprűn lebegni, mint rendesen, két lábon megállni. Nem is volt az baj.
A gyermekkorom felejthetetlen emlékekkel ajándékozott meg, ültem thesztrálon és elvarázsolt hajót is vezettem az egyik vakációnk alkalmával. A nagypapám kérésére a Roxfortban tanultam, mint mindenki az egész családból. Ott a Griffendél ház tagja voltam, és kviddics játékos is. Szerettem a sportot, és az iskolát is, ezért volt nehéz megválnom ettől a helytől.
Mikor befejeztem az iskolát, mert hát az is elérkezett, elutaztam Izlandra különböző expedíciókra, amelyekben megismertem az ottani embereket és a varázsvilágot, nagyon tetszett az ottani életmód.
Eközben a saját tudásomat egyre jobban építgettem felfele, híres kviddics játékos voltam akkoriban, de a háttérben tovább folytattam a varázslást. Tökéletesítettem az bájital főzését, és csináltam pár saját főzetet is. Majd egy szép nap megkeresett engem egy idegen, akiről Izlandon azt beszélték, hogy újra szeretné indítani az ottani iskolát. Mosolyogva, és türelmetlenül mondtam igen Massienek, és vállaltam el a Chestwick ház vezetését, valamint a bájitaltan tanítását.
Mostanában pedig az iskolában tanítok, és buzdítom a gyerekeket arra, hogy merjenek nagyot álmodni, mert sose lehet tudni mit hoz a jövő.